Ōmisoka (大晦日)

December 31. a második legfontosabb nap Japánban. Ugyanis az emberek ekkor készítik fel és elő magukat és házukat az Új évre. Ezen a napon tartják az Ōmisoka-t (大晦日). Az Ōmisoka szó szerinti jelentése „az utolsó nagy nap az évben”. A japánok számára ez az igazi ünnep télen , habár a karácsony is nagy jelentőséggel bír. Ezt az ünnepet december 31-től január 3-áig vagy 4-éig tartják.

ImageDecember 31-én, az ünnep kezdő napján végzik a hagyományos nagytakarítást az ōsōji-t (大掃除) , amivel a japánok üdvözlik az eljövendő évet. Ekkor a család tagjai összegyűlnek és közösen kitakarítják az egész házat. Megtisztítják az ablakokat, ajtókat, ahol van a verandát, a szobákat, konyhát, fürdőt, mindent egybevetve az egész háznak csillog-villog. Sőt az irodákban, cégeknél is elvégzik az ōsōji-t a dolgozók. Irodáikat, asztalaikat rendbe rakják ezzel is jelölve a friss és új kezdetet a következő évben ,miután visszatérnek a szabadságról az ünnepek után. Ezt még december 31-e előtt elvégzik, mivel( mint Imageahogy már írtam), 31-én a családi nagytakarítás ideje van. Éjfél előtt az emberek gyakran összegyűlnek ,hogy együtt elfogyasszanak egy adag toshikoshi-soba -t (年越しそば) vagy toshikoshi-udon-t (年越しうどん). Természetesen soba és udon tésztát a mindennapokban is fogyasztanak, de ez az egyik hagyományos ételŌmisoka

(大晦日) idején. Ugyanis a szokás ,hogy ekkor egy tál tésztát fogyasztanak szimbolizálja a hosszú élettartamot és az egyik évből a másik évbe való „átkelést”, ami a toshikoshi (年越し) jelentése is. Továbbá azért is toshikoshi-soba-t esznek ilyenkor ,hogy bevonzzák a jó szerencsét, a család hosszú életű és szerencsés legyen, és mivel a soba tésztát könnyű fogyasztani azt mondják ,hogy elfelejteti az egész éves nagy problémákat, komoly gondokat. Tradícionálisan a családok ekkor Imageosechi-t (おせち) készítenek, amit az elkövetkező napokban fogyasztanak el ,mert úgy tartják ,hogy az Újév első napjában balszerencsétlenség főzni. Manapság, a rohanó világunkban egyre inkább elterjedt az a szokás, hogy az osechi-t boltokban vásárolják meg ahelyett, hogy együtt készítenék el. Ugyanakkor azt hozzá kell tennem ,hogy osechi-t különböző boltokban igen széles választékban lehet megvásárolni, az egészen kicsi és olcsótól az egészen nagy adag, de jóval drágább változatig. Az is egy „újítás” ,hogy vannak olyanok, akik nem vásárolják az osechi-t, viszont sokkal egyszerűbb , gyorsabban elkészülő ételeket készítenek.

Ōmisoka idején Nenga-jo -t vagy üdvözlőlapot küldenek az emberek egymásnak, figyelve arra, hogy még január elseje előtt megkapják a címzettek.

A nap utolsó óráiban az emberek a Jyo Ya no Kane -t , azaz az éjféli harangszót, a Imagebuddhista templomok gongjait hallgatják és így várják az Újévet. Ezek a gongok vagy harangok 108-szor szólalnak meg. A 108 jelentéssel bír a buddhizmusban. Ez nem más ,mint ,hogy a buddhisták úgyt gondolják,hogy az emberi lények 108 világi vággyal rendelkeznek, ezért 108-szor ütik meg a harangokat, hogy megszabaduljanak ezektől. December 31-én 107-szer szólalnak meg a harangok, az utolsóra január 1-jén kerül sor. A nagyobb és leghíresebb templomok harangozását az emberek a TV-ben illetve a rádióban is nyomon követhetik.

 

A másnap reggeli hajnalhasadta több ,mint egy átlagos új nap. Oshogatsu (az első három nap az évben) japánok számára nagyon jelentős. Vallási hovatartozástól függetlenül emberek sereglenek templomokba és szentélyekbe,hogy egy szerencsés és sikeres évért imádkozzanak. Ezt a látogatást nevezik hatsu-mode -nak, ami valaha arra használtak, ha valaki hajnal előtt látogatott el egy shinto szentélybe és tiszteletét fejezte ki a védőistenség iránt.

Ma azonban ez a látogatás gyakran január 7-re esik , a hatsu-mode részének tekintik.

Image

 

 Források: 

  • All in Japan, Last modified 31/Dec/2011, Utoljára megtekintve : 2013.máj.18. http://www.allinjapan.org/oomisoka-new-year-eve/ 
  • Click a Japan, Utoljára megtekintve: 2013.máj.18. 
    http://click-a-japan.com/oomisoka
  • Amazing Japan, last modified 31/Dec/2012, utoljára megtekintve: 2013.máj.18. 
    http://amazingjapan.eu/omisoka/

Képek: [1] [2] [3] [4] [5]

Reklámok

Shichi Go San 7-5-3 (七ー五ー三)

Shichi Go San 7-5-3 (七ー五ー三)fesztivált és hagyományosan november 15-én tartják ImageJapánban. Ugyanakkor napjainkban például Tokyo-ban a dátumhoz legközelebb eső hétvégén tartják meg. A 七ー五ー三 nagyon jelentős ,de mégsem tartozik Japán nemzeti ünnepei közé.
Ami az elnevezést illeti egyik oka ,hogy a páratlan számokat szerencsés számoknak tartják. Ekkor a gyermekek egészségéért és jövőéért imádkoznak. Tulajdonképpen ezen a napon a szülők a hét illetve három éves lányokat és öt éves fiúkat szép tradícionális ruhába öltöztetik és elviszik egy Shintō szentélybe ,ahol az oltalmazó istenségnek imádkoznak és hálát adnak Imageazért ,hogy a gyerekek elérték ezt a kort és ,ahogy már említettem, imát mondanak még az egészségükért és jövőjükért. A lányok három és hét éves korukban is ünneplik a 七ー五ー三 -t . A második alkalmat “obitoki-no-gi” -nak is szokás nevezni.Ugyanis ez az ideje ,amikor a lányok először viselnek obi-t a kimonojuk körül zsinór helyett , továbbá a fesztivál részeként először kapnak gyönyörű sminket és frizurát.
A viseletre visszatérnék és bővebben kifejteném. A legtöbb lány gyönyörű kimonót visel, míg a fiúk hakama nadrágot, (ami tradícionális szamuráj viselet és inkább nevezném kétfelé osztott rakottszoknyának) , és don haori dzsekit viselnek. Habár manapság sokan nyugati stílusú ruhát viselnek.

A七ー五ー三 történelmi áttekintése:

A gyerekek ünnepe egészen a Heian-korig (794-1185) nyúlik vissza. Az esemény olyan tradícionális gyökerekkel és szokással rendelkezik, amelyek a japán társadalom hagyományaival áll kapcsolatban a történelem különböző időszakain keresztül.

A középkorban az arisztokrata és szamuráj családok is ünnepelték a csecsemők egészséges Imagefejlődését és jövőjét. További hagyományok is jelen vannak mai napig a 七ー五ー三 részét képezik. Amikor a fiúk és lányok elérték a három éves kort, felhagytak hajuk borotválásával és engedték ,hogy megnövesszék . A fiúk ötéves korukban viselhettek hakama-t először nyilvánosan. A hétéves lányok pedig zsinór helyett obi-t kezdtek el használni kimonojuk megkötésére.
Az Edo-kortól (1603-1868) ez a szokás elterjedt a köznép köreiben is, akik ilyenkor Shintō szentélyekbe mentek imádkozni.

A mai formája a 七ー五ー三 ünneplésének a Meji-korban (1868-1912) kialakult, átalakított hagyományokon alapszik.. November 15-ét azért választották ennek a matsuri-nak, mert a hagyományos japán naptár szerint ez a legkedvezőbb nap az évben.

További 七ー五ー三 szokások :  

ImageA szülők általában chitose-ame nevű cukorkát, a gyerekeknek. Ez a cukorkák hosszúkásak, és egy zsákban vannak, ami teknőssel vagy darvakkal van díszítve. Ez a két állat a hosszú élet szimbóluma. A cukorkák pedig piros és fehér színűek, amelyek szerencsés színek a japán kultúrában. A chitose szó szerint ezer évet jelent, és akkor használják, amikor nagyon hosszú időtartamot jelölnek az időben. Az édesség és a zsák is azt fejezi ki, hogy a szülők hosszú és sikeres életet kívánnak gyermekeiknek. Sőt a gyerekek ezen a napon kóstolják meg először az alkoholt, mert ekkor omiki-t vagy édes sake-t isznak.

Forrásaim:

Képek: [1] [2] [3] [4]

Arany Hét (ゴールデンウィーク)

Ha egyszer úgy döntünk, hogy végre ellátogatunk Japánba, akkor szerintem a legjobb, ha tavaszra időzítjük a kiruccanást. A cseresznyefák még szinte le sem hullatták utolsó szirmaikat, de máris itt egy rakás ünnep és emléknap egymás hegyén-hátán, amikor ráadásul még a japán emberek sem dolgoznak. Ezeket az ünnepeket megfogták, összecsomagolták, a filmipar rakott rá egy szép masnit, és tádám, ez lett az „Arany Hét” (ゴールデンウィーク、góruden víku). Az elnevezés pedig valóban a filmszakmában tevékenykedőknek köszönhető, és méghozzá onnan jött az ötlet, hogy szerintük ez a pár szabadnap „aranyat érő lehetőség” arra, hogy az emberek elmenjenek moziba. Tehát az egész csupán egy reklámfogás, de még mielőtt tovább rontanám a varázsát, nézzük, hogy milyen ünnepeket is foglal magában ez a kis „csomag”.

Az Arany Hét április 29-én kezdődik, nem mással, mint a néhai császár, Hirohito születésnapjáról való megemlékezéssel, és május 5-én ér véget, a gyereknappal, ami eredetileg a fiúk napja volt, na de ne rohanjunk a dolgok elébe. A naptártól függően, tehát, hogy az adott ünnepek éppen milyen napra esnek, több japán szolgáltató is bezár, akár tíz napra is. Az emberek többsége ebben az időszakban belföldön, vagy külföldön nyaral, és a látványosságoknál is mindig nagy lesz a nyüzsgés. A repterek és a vasútállomások túlzsúfoltak ebben az időszakban, és nagyon nehéz szállást is találni. Az Arany Hetet más néven ougon shuukan-nak (黄金週間) vagy oogata renkyuu-nak (大型連休) is nevezik, jelentése a „nagy egymást követő szabadság”. Ez a japán kifejezés a következő ünnepekre értendő: április 29-én az 1989-ben elhunyt Hirohito császár születésnapját, május 3-án az 1947-ben életbe lépő alkotmány, május 4-én a természetet és a virágzást, míg május 5-én a gyereknapot ünneplik.

          Kép  Időrendi sorrendben haladva, április 29-ével kezdeném, amiről már említettem, hogy Hirohito császár született ezen a napon, nem kevesebb, mint 112 évvel ezelőtt. Az aktuális császár születésnapja (天皇誕生日、tennou tanjoubi) állami ünnepnek számít Japánban. Jelenleg ezt az ünnepet december 23-án tartják, Akihito császár született ezen a napon 1933-ban. Az új császár trónralépése után is megtartották ezt a napot ünnepnapnak, Zöld Nap (みどりの日、Midori no hi) lett belőle, azonban, hogy mégse feledkezzenek meg a korábbi császárról, 2007-ben átnevezték Showa no hi-re (昭和の日), vagyis Showa Napra. Azóta ez a nap a Shouwa-korról való megemlékezésről szól, amikor a japán emberek keményen dolgoztak az ország újjáépítésén, és egy szebb jövőért imádkoznak. A II. világháború előtt még Tenchousetsu (天長節) volt ennek a napnak a neve, azonban a háború után a kormány átnevezte Tennou tanjoubi-nak. Egy kis kitérő, hogy magról a Tennou tanjoubiról mit érdemes tudni. December 23-án nyilvános ünnepségre kerül sor a császári palotában, és a palota megnyitja kapuit az emberek előtt. Ez azért számít különlegességnek, mert általában a nyilvánosság előtt a palota zárva van. A császárt a felesége Michiko császárné kíséri és több más családtagja. A császár megjelenik a palota erkélyén, ahol üdvözli az embereket, akik jókívánságaikat mondják el neki, Japán zászlókat lengetve. Csak ekkor, illetve január 2-án lehet szabadon belépni a császári palotába.

KépA sorban az Alkotmány napja (憲法記念日、Kenpou Kinenbi) következik, melyet 1947 óta minden évben május 3-án ünnepelnek a japánok. 1947. május 3-án Japán új, pacifista alkotmányt fogadott el, ez a Nihonkoku kenpou-t (日本國憲法), mely sok mindenben eltér 1889. évi elődjétől. Ezen a napon nincsenek fesztiválok, vagy bármiféle program, ez a nap a megemlékezésről szól, és a demokráciára való figyelemfelhívásról. Ilyenkor több újságban is megjelennek az Alkotmánnyal kapcsolatos cikkek, gyakran magában foglalva a 9. cikkelyt, az ún. „békeparagrafust”.

KépMint azt már említettem 1989 és 2007 között április 29-én a Zöld Napot ünnepelték, ám a szervezkedések következtében 2007-ben áttették május 4-re. Még 1989 előtt Shouwa császár születésnapján, április 29-én ünnepelték minden évben, Hirohito császár természet iránti szeretetének jeleként. A neve is sugallja, hogy ez a nap a természetről szól. Mindezt fesztiválokkal ünneplik, papír lampionok, hagyományos japán öltözet, és tűzijáték kíséretében. KépA fesztiválok főként Tokióban összpontosulnak, azon belül is a Shiba parkban, ahol a nap folyamán az emberek fákat ültethetnek, és egyéb a természettel kapcsolatos programokban vehetnek részt. A Zöld Napot hivatalosan a 2005-ös felülvizsgálatnak köszönhetően vették be az Arany Hét ünnepei közé, és lett állami ünnep.

           Kép Az ünnepsorozatot május 5-én a Kodomo no hi (こどもの日), vagyis a Gyermeknap zárja, amikor is a családok a gyermekek egészséges fejlődését és boldogságát ünneplik. 1948-ban vált nemzeti ünneppé Japánban, de már évszázadok óta jeles esemény. A négy ünnep közül talán ez a legeseménydúsabb nap. Ezt a napot eredetileg Tango no Sekku-nak (端午の節句) nevezték, és a holdnaptár vagy kínai naptár szerint az 5. hónap 5. napján ünnepelték. Ez a fiúk ünnepe volt, ugyanis a lányoknak van saját fesztiválja, mégpedig a Hina Matsuri (雛祭り、”Baba ünnep”). Gyermeknap alkalmából a japán családok hatalmas, ponty alakú szalagokat röptetnek a kertben, a házban pedig híres harcosok és egyéb hősök bábuit helyezik el. KépA ponty az erőt és a sikert jelképezi, egy kínai legenda szerint az árral szemben úszott, hogy sárkánnyá váljon. Az utóbbi időben, mivel egyre több ember lakásokban vagy kisebb házakban él, a díszszalagok is rövidebbek lettek, s ma már miniatűr zászlók díszítik a ház belsejét. Ezen a napon az emberek gyakran írisz-levelekkel és gyökérrel meghintett fürdőt vesznek. Az íriszről ugyanis azt tartják, hogy elősegíti a jó egészséget és elhárítja a bajokat. KépGyermeknapon általában egy kashiwamochi (かしわ餅) nevű ételt fogyasztanak, ez tölgylevélbe bugyolált, édes babpasztával töltött rizssütemény. Ezen a napon az egész országban olyan események zajlanak, melyek főszereplője az ifjú nemzedék. Tokióban, a Kasumigaoka Nemzeti Stadionban gyermekek tízezrei vesznek részt szüleikkel együtt a Gyermekolimpián. A rendezvény teljesen olyan, mint az igazi olimpia, különösen 1964 óta, amikor Tokió adott otthont a játékoknak. Itt is kitűzik az olimpiai fáklyát, s a szülők és gyermekek különböző korcsoportokba osztva versenyeznek. KépSokféle művészeti eseményt is rendeznek ilyenkor. A Yokohama Nó-színházban kyogen-előadást tartanak 18 fiatal színész részvételével, ami egyfajta komikus mű, és mintegy 600 évvel ezelőtt jött létre. Hagyományos jelmezben és meghatározott stílusban adják elő. A gyerekek hetente egyszer vagy kétszer járnak órára, hogy elsajátítsák az egyedi komikus kifejezésmódot, a mozgást és a legyező használatát. Az egyik mókás darab címe Shibiri. Egy szolgáról szól, aki azt állítja magáról, hogy képtelen gazdája megbízásait teljesíteni, mert minden alkalommal, amikor ezt megkísérli, a lábai hirtelen álomba merülnek. A színház ilyenkor zsúfolva van a szülőkkel és a barátokkal, akik nemcsak a humoros előadást élvezik, hanem mély hatást gyakorol rájuk a gyermekek meggyőző játéka is.

Forrásaim:

Kamakura matsuri

egy kamakura a Yokote kastély előterében

egy kamakura a Yokote kastély előterében

Tudom, hogy a többség már a pokolba kívánja idén a telet, de én ennek ellenére most mégis zúdítok rátok egy kis havat két téli fesztivál képében. Az egyik a Sapporoi hófesztivál, a másik a Kamakura fesztivál.  A most következő bejegyzés a nagyobb és régebbi hagyománnyal rendelkező utóbbiról fog szólni.

Mi is az a kamakura? Bárhogy is igyekeztem kapcsolatot találni a történelmi város és a téli fesztivál között, nem sikerült. Semmi közük egymáshoz. Egyszerűen ez a hókunyhó nevearrafelé. És ezzel meg is válaszoltam a kérdést. A kamakurák a kanadai és grönlandi eszkimók otthonaira, az iglukra hajazó építmények, amelyeket Japánban évente egyszer (már matsuri keretein belül…aztán lehet, hogy játszásiból máskor is),  januárban vagy februárban emelnek fel az északi területeken, ezen belül is főleg Akita és Iwate prefektúrákban.

Ennek a fesztiválnak a gyökerei 400 évvel korábbra, a Tokugawa-korra nyúlnak vissza. Mint a legtöbb matsurinak ennek is szakrális indíttatása van és ez is a mezőgazdasági népek életének egy mozzanatát hivatott segíteni.

Az ilyenkor felépített hókunyhók hasonlítanak ugyan az eszkimók igluihoz, de az látható, hogy nem annyira megszerkesztettek, nem annyira precízen felépítettek. Aminek nyilván az az oka, hogy ideiglenes létesítményekről és nem állandó lakóhelyről van szó. Egy iglu általában félgömb alakú és hótáblákból áll, míg a kamakura egybeálló, olyan mintha egy hatalmas vödörbe gyűjtöttek volna havat és utána kiborították és kivájták volna.

eszkimó iglu

eszkimó iglu

kamakura

kamakura

Méretét tekintve vannak az emberek befogadására alkalmas, általában két méter magas hókunyhók és vannak a mini kamakurák.  Az utóbbiból számtalan sok készül és mindbe raknak valami fényforrást, gyertyát vagy lámpást, amelyek a havas estéken pompás látványt nyújtanak. Ezek a mini kamakurák adnak egy kis teret a kreativitásnak is, van, hogy apró hóembert vagy tori kaput is formáznak hozzá.  Elrendezésük szerint lehetnek egymás mellett, így egy nagyobb területet lefednek, vagy építhetik őket egymásra is több emeletben, mintegy falat emelve belőlük. 

Az emberek befogadására alkalmas kamakurák is nagyon eltérőek lehetnek a térfogatuk tekintetében kezdve a szűk családnak helyet adóktól az akár húszfős baráti társaságot is kényelmesen befogadó kamakurákig.

Az ünnepség alatt a gyerekek elképzelhetik, hogy a hókunyhók a saját házikójuk és eljátszhatják, hogy ők a házigazdák, akik daru, teknős vagy kutya formájú mochival (餅) és az erjesztett rizsből készült amazakéval (甘酒) fogadják a hozzájuk betérőket, amolyan papás-mamás játéknak is színterévé téve a matsurit. Ismerős, idegen, turista, bárki szívesen látott vendégnek számít ilyenkor.

Minden nagy kamakura hátsó falán megtalálható egy oltár Suijin-samának (水神様), a rizstermésért és termékenységért felelős kaminak szentelve. Eredetileg azért emelték ezeket a hókunyhókat, hogy az istenség meg tudjon pihenni bennük. Az emberek ilyenkor hozzá imádkoznak bőséges rizstermésért, a családjuk biztonságáért és hogy ne érje őket tűzvész.

hanten kabát

hanten kabát

Az oltáron kívül még egy kis tűzhely is megtalálható a kamakura közepén. Itt melegítik fel az amazakét és ez ad egy kis meleget a gyerekeknek és betévedő látogatóknak. A meleg érdekében még rengeteg takarót is lefektetnek a padlóra és a tradicionális rövid, bélelt hanten (半天) kabátot viselik ilyenkor, ami már az Edo-kor óta bevett „módszer” a hideg ellen. Érdekes, hogy csupán a testmeleggel elég jól fel lehet fűteni ezeket az igluszerű építményeket,  állítólag akár 16 fokosra is.

Napközben a kamakurák között taiko dobosok, beöltözött figurák, soba tészta készítők szórakoztatják a vendégsereget, a kezdőknek pedig táblás útmutató segít egy mini kamakura felépítésében.  Az ország GDP termelését pedig a rengeteg bódé tengernyi ínyencsége biztosítja ezeken a hideg februári napokon.

Ha valaki kedvet kapott egy ilyen kamakura felkereséséhez, de már éppen elkeseredne, mert nyárra tervezte a Japánba látogatást, akkor jó hír, hogy a figyelmes japánok erre is gondoltak és berendeztek egy „hideg szobát” Yokote városban, ahol folyamatosan 10 fokos hideget biztosítanak és az ott levő pár darab hókunyhót télen-nyáron látogathatják az érdeklődök.

Források:

Tanabata (七夕) matsuri

ImageTanabata(七夕) matsurit, a japán csillagfesztivált július 7-én tartják Japánban és napjainkban egyre több helyen külföldön is ( például július első hétvégéjén Sao Paolo-ban). Azonban azt hozzá kell tennem ,hogy néhányat egy hónappal később, azaz augusztus 7-én tartanak ,mert a holdnaptár szerint ez a Tanabata ideje. A két egymást szerető, de a Tejút által elválasztott és csak ezen a napon találkozó csillag ünnepe. A két csillag a Pásztorfiú (Altair) és a Szövőlány
(Vega). Ezen a napon Altair a madárhídon átkelve meglátogatja kedvesét.

A matsuri valószínűleg a kínai QiXi fesztiválból származik, sőt a fesztivál története is egy kb. 2000 évvel ezelőtti kínai mesében gyökerezik. Mégpedig Orihime 織姫 (Vega) szövőhercegnő és Hikoboshi彦星 (Altair) tehénpásztor herceg történetében. Orihime Tentei 天帝(Az Ég ura) lánya volt, és apja kedvéért gyönyörű ruhákat szőtt az Amanogawa (天の川 azaz a Tejút) partján. Mivel egész nap csak dolgozott, nem találkozott senkivel nagyon szomorú volt, ezért apja összeismertette a szintén az Amanogawa partján élő ésImage dolgozó tehénpásztorral, Hikoboshi-val. Orihime és Hikoboshi hamar egymásba szerettek és össze is házasodtak. Azonban ezek után egyiküknek sem dolgozott tovább. Tentei ezért nagyon megharagudott és elválasztotta a szerelmeseket és megtiltotta ,hogy találkozzanak. Orihime teljesen összetört férje elvesztése után ,de addig könyörgött és sírt ,hogy apja végül megengedte, hogy a szerelmesek találkozzanak a hetedik holdhónap hetedik napján , de csak akkor, ha a lánya keményen dolgozik és addigra befejezi szövőmunkáját. Az első találkozásuk viszont sikertelen volt ,mert nem tudtak átkelni a folyón . Orihime ismét keserves sírásba kezdett, mire egy csapat szarka jelent meg és megígérték ,hogy építenek egy hidat a szárnyaikkal, így megtörténhet a találkájuk. Azt tartják ,hogy ha az eső esik ezen a napon a szarkák nem tudnak eljönni ,hogy átkelést biztosítsanak a szerelmeseknek és várniuk kell a következő esztendőig,hogy újra láthassák egymást.

ImageManapság a Japánban tartott fesztiválok száma és helye széles skálán mozog. A matsuri népszerűsége a Meiji Restauráció után nőtt meg, habár már az Edo -kortól tartják. A lányos házaknál felállított, szalagdíszes bambuszrúd a mi májusfánk távoli rokona. Ezekre a színes kis papírcsíkokra (Tanzaku) az emberek a kívánságaikat írják. A színes papírfüzérekkel feldíszített üzleti negyedekben hömpölygő tömeg dallal, tánccal látványos felvonulásokkal ünnepel (Japán).

Az egyik legnépszerűbb és leghíresebb a Sendai-ban tartott ünnepség. A Tokyo Disneyland is gyakran tart Tanabata fesztivált.

Image

A cikkemet egy videóval zárnám 2009-ből, amiben egy osaka-i csapat énekel és tradícionális Tanabata táncot mutat be.

Forrásaim:

Képek: [1] [2] [3] [4]

Hinamatsuri (雛祭り)

Hinamatsuri (雛祭り)a babák ünnepe , amit a lányok ünnepének is szokták nevezni. Minden évben tavasszal, március 3-án tartják Japánban. Momo no sekku-nak, azaz Barack Fesztiválnak is nevezik ,mert a régi holdnaptár szerint ez a barackvirágok nyilásának hava. Míg a május 5-én tartott Kodomo no hi ,vagyis a Gyereknap nemzeti ünnep, addig a Hinamatsuri nem.

Az ünnep jelképei a hina bábuk, amelyek történelmi alakokat, udvari dámákat ábrázolnak. ImageAzokban a családokban , ahol kislányok vannak az anyukák kifejezetten erre az ünnepre készítenek feketére lakozott vagy vörös anyaggal bevont hina bábukat, amelyeket lépcsőzetes ,( 5-7 szint), pódiumra helyeznek el hierarchikusan . Legfelül a császári pár helyezkedik el. Alattuk található három udvarhölgy (sannin-kanjo) , majd ezután a következő” lépcsőn “ 5 zenész ( gonin- bayashi), helyezkedik el. Majd két miniszter ( udaijin és sadaijin), végül a legalsó szinten szolgákat ábrázoló babák foglalnak helyet. A babákat díszes kimonókba ( Heian-kori viselet) öltöztetik ,s elhelyezik mellettük még bútoraikat és ruháikat is. A császárnő ruhájának a neve juuni hitoe, azaz tizenkét rétegű ünnepi ruha. Ez azért jelentős, mert még ma is ez a menyasszonyi viselet a császári esküvőkön. Az ünnep alatt a lányok is tradícionális hosszú ujjú kimonót (furisode) viselnek.

ImageBabákra visszatérve, ha egy család nem rendelkezik valamilyen oknál fogva hina babákkal, egy hagyományos szett nagyon sokba kerülhet, ugyanis a babák készítése igen költséges munka, és az áruk akár elérheti a fél millió yen-es összeget is. Ha az előbb említett eset állna fent, akkor a nagyszülők vagy a szülők vesznek a lányoknak egy készletet az első Hinamatsurijukra , amit pedig hatsu zekku-nak neveznek. Manapság a császári párt ábrázoló babák a legnépszerűbbek Japánban.

Továbbá, létezik egy babona is , mi szerint, ha nem teszik el a bábukat március 3.-a után, akkor a lány későn fog megházasodni.

A családok megnézik egymás gyűjteményeit, majd a következő évekig gondosan őrzik Imagenemzedékről nemzedékre a babákat. A lányok barátaikat is áthívják , majd miután megszemlélték a bábukat, süteménnyel és teával kínálják őket, ezután átmennek a szüleikkel az otthonukhoz legközelebbi szentélybe imádkozni az egészségükért és boldogságukért. A leányok ajándékokat is kapnak családtagjaiktól , barátaiktól.

Az ünnep eredete

Az ünnep eredetileg Kínából származik , ahol volt egy szokás , mely szerint azt tartották ,hogy a babák teste “elnyeli” a rossz szerencsét és a bűnt ,majd meg is szünteti ,ha a babát folyóba dobják. Egy hagyományt, amit hina okuri-nak vagy nagashi bina-nak neveznek, ami során az emberek papírbabákat eresztenek le a folyón március 3-án délután . Ez néhány régióban még ma is jelen van. Hinamatsuri a Heian-korig vezethető vissza ,de mostani formája az ünnepnek az Edo-kortól létezik.

Hinamatsuri dala “Ureshii Hinamatsuri” (Boldog Hinamatsuri) .

Akari o tsukemashou bonbori ni               “明かりをつけましょうぼんぼりに
Ohana o agemashou momo no hana        お花をあげましょ桃の花
Go-nin bayashi no fue taiko                         五人ばやしの 笛太鼓
Kyo wa tanoshii Hinamatsuri ”                    今日は楽しいひな祭り “

A dal magyarul így hangzik:

Gyújtsuk meg a lampionokat
Nézzük nyílni a barackvirágokat
Öt udvari zenész játszik dobon és fuvolán
Ma van az örömteli Baba Fesztivál! “

Az ünnephez tartozó további sajátosságok :

ImageHinamatsuri idején különböző speciális ételeket is fogyasztanak. Ilyen például a “Hishimochi”, ami nem más ,mint gyémántalakúra formázott, szeletelt rizsből készült sütemény. A hishimochi színes, piros vagy rózsaszín, zöld és fehér. A piros szín távoltartja az ördögi erőket, a zöld az egészséget szimbolizálja, a fehér pedig a tisztaságot. Továbbá fogyasztanak ilyenkor még “sakura mochi-t” , ami édesbabpürével töltött rizsből

Image

 készült sütemény cseresznyelevéllel bevonva, “hina arare-t”,ami kocka vagy gömb alakú rizsből készült édesség , “shirozake-t” , azaz édes fehér sake-t é

s egy “chirashi zushi-nak “ nevezett ételt is. ( Az utóbbi receptjét angolul itt megtaláljátok )

Néhány baba, illetve eszközök elnevezései :

Kézi dob:Kozutsumi(小鼓Image

Fuvola: Fue(笛)Image

Énekes :Utaikata(謡い方) . Az énekes egy legyezőt, senso, tart a kezében.Image

Két miniszter: Zuishiin (随身)

Bal oldali miniszter: Sadaijin (左大臣)Image

Jobb oldali miniszter: Udaijin (右大臣)Image

Image

Forrásaim:

Képek :

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11]